Prológus

Katharina Salzburg egy átlagos, 16 éves lány. Hosszú haját oldalra fonva hordja, hatalmas zöld szemeit szemüveg mögé rejti. Úgy öltözködik, ahogy neki tetszik és nem úgy amit az aktuális trend diktál. Az osztály menő lányai le is szólják érte. Hobbijai átlagosak. Mindene a tánc és a zene. Azonban művész jellem is. Szeret olvasni és írni. Rajztudása pedig városszerte ismert. Hisz gyönyörűek voltak a képei. Kiállításra ugyan még nem ért meg, de egy-két igazi kincséért simán eljönnek messziről is.
Ő maga zárkózott. A múltja rettenetes. Szüleit és testvéreit elvesztette. Támadás érte családjukat. Katharina akkor volt 10 éves. Semmit nem értett. A támadók őt hagyták utoljára. Rossz döntés volt. A lányka harmadikos létére pici volt és fürge. Elbújt. Mire megtalálták a rendőrség bejutott a házba. Életbe maradt. Árvaházba került. Onnan pedig a Szt. Barbara Kollégium növendékei közé. Elit iskola. A tanulók többsége az eszéről híres. Kivéve Alex Felucci és bandája. Alex egy jó eszű fiú, és nagy nőcsábász. Azonban azt a tudást nem a tanulásra fordítja. Balhés. Melyik iskolába nincsenek ilyenek? Mindenhol vannak. Csak hogy a Szt. Barbarában eltűrik. Hogy miért? Oh, igen egyszerű. Az igazgató fia, George is a balhés csapat oszlopos tagja. Érthető hát.
De térjünk csak vissza Katharinahoz. Mint általános jó kislányos tulajdonság, nem kedveli Alexéket. Nem csodálom. Ki kedvelne egy ilyen semmirekellő, okos, jó képű alakot. Ugyanis Alex Felucci meglehetősen jó képű. Magas, izmos, barna hajú, sötétkék szemű srác. Mindenki megfordul utána. Legalábbis az újoncok. De Katharina ellenszenvesnek tartotta. Mindig is. Főleg azután, hogy a srác őt szemelte ki áldozatul. Fogadás volt, persze és ezt a fiú pechére a lány igenis jól tudta. Így hát kikosarazta. Főhősnőnk, pedig tovább élte megszokott, kollégista életét. És most sincs másképp. Szobájába ülve rajzolgat. Egy arcot. Amit két hete folyamatosan lát álmaiba. Senkinek nem beszél róla. Nincsenek barátai. Egy valaki volt. De már ő sincs. Senkivel nem osztja meg titkait. Talán azért, mert senkit nem érdekel. Vagy mert mindenki különcnek tartja. Amelie Heart az osztály és egybe az iskola legmenőbbe nem kedveli. Így senki más. Amelievel volt egy kis nézeteltérésük. Még anno. Attól a perctől fogva utálják egymást. De a sors kegyetlen, egy szobába kerültek. A lányos esték alkalmával Katharinát kipenderítik onnan. Szegény lány.
Este nyolc óra. A lány a kollégium társalgójába ült és rajzolt. Igen-igen, azóta leköltözött oda. Szokásos kedd. Lányeste. Szóval, csendbe ült és elmélkedett a rajza fölött. Vagy rajzolt. Ki tudja? Én se...kiesett az egyik lencsém nem látok.
- Katharina?