Katharina egyedül ült az ajtót felőli padsor, utolsó sorában. Lassan járatta végig a tekintetét, termükön hátha észrevesz valami újat. De semmi. A falak továbbra is fakó sárgák voltak, a könyvespolc ferdén foglalt helyet a falon és néhány kép is megadta magát. Tekintetét újra Miss Wrightra fordított, majd állát kezére támasztva figyelte a nő heves gesztikulálások és kézmozdulatokkal tarkított beszédét. A lány utálta. Földrajz és biológia tanár, ráadásul a természete elég lobbanékony.
Az első két óra unalmasan telt. Az osztályfőnökük elmondta az órarendet, kiosztotta a fontos papírokat és fegyelmezte az osztályt. Amelieből újra felszínre törtek a ,,már pedig itt én vagyok a királynő" érzése és a haját dobálva, szerinte kacéran mosolyogva járkált a folyóson. Nyomába hű pincsijeivel. Azonban csökkenhetett hírneve. Már nem fordult meg utána minden fiú. Már nem köszönt oda neki minden lány. S a tanárok se hagyták figyelmen kívül többé a miniszoknyát.
Becsöngettek a 3. órára. Katharina hatalmasat sóhajtva ült vissza helyére. Felvette a szokásos ,, halálra unom magam" pózt és várta, hogy Miss W. visszatértét jelző hatalmas ajtócsapódás bekövetkeztét. Helyette azonban a tanárnő halkan jött be. Megállt az ajtó mellett. Kinézett a folyosóra majd intette a fejével. Egy lány lépett be a terembe. Magas, vörös hajú, zöld szemű teremtés. Csendbe megállt a tanári asztal előtt és várt. Miss Wright megfogta a kilincset és bevágta az ajtót. Az ismeretlen lány összerezzent a hatalmas zaj hallatára.
- Osztály, bemutatom Amanda Witchet. Kanadából jött, legyetek vele kedvesek - intézte hozzánk a szavat, utána pedig a lányhoz fordult. - Üdvözlünk a Szt. Barbara Gimnázium 11/c osztályába! Foglalj helyet Katharina mellett! - s a barna hajú lány padja felé mutatott.
Amanda szótlanul ment oda és ült le. Egész órán egy szót sem szólt, ha Kath kérdezett valamit akkor se, de még csak Miss Wright kérdéseire se figyelt.
Katharina elhatározta, hogy a szünetbe mindenképp szóra bírja a lányt. Mikor megszólalt a csengő minden lány és fiú egyszerre pattant fel a helyéről. Kivéve két leányzót a leghátsó padban.
- Szia. Katharina Salzburg vagyok - hadarta a Kath és kezet nyújtott a másiknak.
- Amanda Witch - mondta a másik csendesen és megrázta a felé kinyúló kezet.
- Oké, mivel nem nagyon szoktam ismerkedni és ezért nem igazán tudom, hogy milyen kérdéseket szokás feltenni így mesélhetnél magadról.
- Rendben - válaszolt mosolyogva Amanda. - Angliába születtem és kb. két éves koromban költöztünk ki Kanadába. Van egy nővérem és két öcsém. 10 évig versenyszerűen jég táncoltam, de volt egy balesetem és nem tudtam folytatni. E miatt is kezdtem el úszni. Szeretek olvasni, írni, zenét hallgatni, festeni. Szóval ilyen átlagos dolgokat - mesélte mosolyogva. - Nem menekülsz! Te jössz!
- Ki mondta, hogy menekülök? - kérdezte gúnyosan Kath. - Itt születtem, soha nem költöztünk. Mikor 10 éves voltam betörtek hozzánk. Szüleimet és testvéreim meghaltak én meg életbe maradtak. Árvaházba kerültem, majd mikor elég idős lettem átkerültem a Kollégiumba. Ekkor ismertem meg Ricket, a legjobb barátomat és az első szerelmemet. Mikor 14 évesek voltunk egy baleset során elgázolták. Azóta még jobban összeroppantam és bezárkóztam - a végét már szinte suttogva mondta. - Már előtte is rengeteget rajzoltam meg olvastam, de utána elkezdtem a tudásomat képezni egy kicsit. Kiállításaim vannak, rendszeresen. 5 éves korom óta táncolok. Hip-hopot és modernt egyaránt. Mára már azt is versenyszerűen. Hát úgy röviden ennyi.
- Szegénykém - mondta Amanda és félkézzel átölelte a síró lányt. - Ne aggódj, szereztél egy barátot - mondta és kacsintott egyet.
Katharina elnevette magát. Zsebkendővel szárazta törölte szemeit és mosolyogva bámult előre. A csendet egy puffanó hang törte meg. A zajra mindkét lány fölpattant. Katharina mikor meglátta a földön hasaló alakot, kitört belőle a nevetés. Odasietett az elterült fiúhoz és felsegítette.
- Jól vagy? - kérdezte még mindig röhögve.
- Hogyne. Köszi, hogy kiröhögsz - válaszolt vissza gúnyosan a másik, majd a lányt büntetve erősen magához szorította.
- Bocsánat. Áá Dan nem kapok levegőt.
- Jól van - mondta a fiú és röhögve elengedte.
- Ja öhm, Dan bemutatom Amandát. Amanda ő itt Dan!
A vörös hajú lány intett egyet és felnézett. Mikor megpillantotta a fiút egy kisebb sikoly kísértébe ugrott a nyakába.
- Ismeritek egymást? - kérdezte Kath csodálkozva egy kis féltékenységgel megfűszerezve.
