6.fejezet

Alex<3:
Szia Amelie!:) Jól haladok, a kismadár azt hiszem hisz nekem :D. Ne aggódj nem sokára újra csak a tied vagyok <3. Kitartás!
A lány mosolyogva olvasta az sms-t. Izgatottan várta a szombatot. Minden eldől és ha sikerült Katharinanak lesz egy felejthetetlen élménye. De ehhez ügyesnek kell lenni.
Mosolyába volt valami gonosz, valami kétszínű.

Szombat, Little Kávéház

Katharina a mosdó tükrébe csekkolta magát. Barna haját kiengedte, így látszódott, hogy valójába göndör. Szemeit kiemelte. Egy türkiz ujjatlant vett fel fekete csőnadrággal és saruval. Tetszett magának és remélte, hogy Alexnek is tetszeni fog.
A teraszra visszaérve látta, hogy a fiú már ott van. Mosolyogva indult meg felé. Intett egyet majd leült a sráccal szembe. 
- Mit kérsz? - kérdezte Alex.
- Köszi nem vagyok éhes - válaszolta rögtön a lány. Túlságosan is ideges volt az evéshez.
A fiú biccentett egyet  jelezve, hogy érti. Odahívta a pincért és elhadarta a kívánságait. Miután a felszolgáló távozott mély hallgatásba burkolóztak. Egyikük se szólt. A csendet a pincér csörömpölése törte meg ahogy lepakolt az asztalukra. Alex hangtalanul tömte magába azt a sok mindent amit rendelt, Kath pedig csendbe figyelt. Hát ő se így képzelte el ezt a "randevút".
- Katharina, be kell valljak valamit - kezdi a fiú a lány meg felkapja a fejét. - Iszonyatosan régóta tetszel, csak eddig nem mertem bevallani. 
A lány lesütötte szemét és a füle tövéig elvörösödött. Csak hebegett-habogott. Próbálta ő is összeszedni a bátorságát egy vallomáshoz.
- Tudod Alex... - kezdi. - Akkora egy idióta vagy - röhög.
- Mi miről beszélsz?
Katharina még mindig röhögve néz a fiúra. A srác pedig akkora szemeket mereszt rá, hogy egy béka is megirigyelné. Nem ért semmit, de fél perccel később leesik neki.
- Koppant? Remélem. Nos, Alex én nem vagyok hülye. Ahogy régen, most is tudtam a kedves szándékod - mondta gúnyosan. - Ja és a youtube sztárja leszel vagy ha azé nem is a sulié biztosan, az elbénázott átverésed miatt! 
Alex elernyedt testtel ült a székén. Kath egy kecses mozdulattal felállt és Danielhez libbent, aki épp akkor lépett ki egy bokor mögül. A lány még egy utolsót odaintett Alexnek majd Dan oldalán távozott a kávézóból.
Az elmúlt pár percbe tanúbizonyságát tette, hogy Katharina Salzburg nehezen átverhető és rendkívül okos lány. Amikor Alex elhívta már tudta, hogy valami nem stimmel. A fiú amikor a táncát dicsérte még igazat is mondhatott, de a vallomása annyira átlátszó mint egy üveggömb. A gyanakvását még tovább tetézte Amelie győztes nézése. Így hát jó kislány lévén minden lelkiismeret furdalás nélkül olvasott bele a szőkeség telefonjába. És világossá vált előtte minden. Aztán megfogalmazódott magába a saját terve. Daniel pedig rendkívül nagy segítség volt.

5.fejezet

A földre rogyott. Kezei között még mindig tartotta a képet. Lerakta maga mellé a földre. A ruha és könyv kupac alól kiszedett egy kis dobozt. A fedelét áthajította a válla fölött és beletúrt a dobozba. Az tele volt képekkel, jegyekkel és hasonló kacatokkal. A legaljáról előhúzott két képet és ráhelyezte arra amit leszedett a polcról. Tovább kutatott. Nemsokára egy nyakláncot is előkotort. A láncon egy szív alakú medál lógott. Elég nagy darab. Egyik oldalán egy kis csattal. Felpattintotta mire a szív kinyílt. A bal felében Rickről és róla volt kép a másik oldalán pedig a családjáról. Becsukta és maga mellé tette. A dobozra is visszatette a tetejét és újra a ruhák alá rejtette. Kabátja alá dugta a szerzeményeit és kiment a szobából. Visszazárta a kulcsot meg visszatette a helyére. Szinte szökkenve haladt végig a folyosón egészen a táncteremig. Levette pulcsiját és az alá helyezte a képeket meg a láncot. Bekapcsolta a rádiót és elkezdett táncolni. Boldog volt. A képek miatt, Daniel miatt, minden miatt. 
Alex Felucci és bandája a szokásos helyükön cigarettáztak. Pontosabban George, Elijah és Klaus. Nevetve  dobálták és taposták össze a csikkeket. Alex csendbe állt a falnak dőlve és gondolkodott. Egyszer csak meghallja az ismerős dallamot. Még pedig az alaksorból. Ellöki magát majd int a fiúknak és berohan az épületbe. A korlátmentén szaladt le a táncteremhez. Megáll az ajtó előtt, de úgy, hogy még takarásba legyen. És nézte, nézte Katharinat ahogy táncol. Szíve mintha hevesebben vert volna. Nem ismeri ezt az érzést. De határozottan jónak gondolja. Az egyik pillanatba elvesztette az egyensúlyát és beesett a terembe. Hangosat puffant amire a lány is odakapta a fejét. Leállította a zenét és odarohant a fiúhoz.
- Jól vagy? - kérdezi és felsegíti a srácot.
- Jól, persze. Ne haragudj, hogy megzavartalak nem szándékos volt - mondja a fiú miközben leporolja magát.
- Á semmi baj. Tulajdonképpen már épp befejezni készültem - válaszol Kath lesütött szemmel.
- Én nem akartalak, öhm megzavarni - mondta Alex kellemetlenül. - Csaak izé, néztem ahogy táncolsz - arca lángba borult.
- Oh...Bocs a kérdésért, de szerda este miért nem a barátnőddel vagy? - kérdezi Katharina.
- Mi? Nekem nincs barátnőm - csodálkozik a fiú.
- És Am...ááá - esett le a lánynak.
- Nem tudom miről beszélsz, de szombaton nem jönnél el velem valahová? - hadarja el Alex a kérdést.
- De, szívesen - mosolygott. - Na, ha megbocsátasz én mennék.
Felkapta a cuccait és Alex mellett átfurakodva, gyors iramba hagyta el az alaksort. Gyomrában táncot jártak a lepkék. Szíve olyan iramba vert csoda, hogy ki nem ugrott. Az ablakban látta, hogy arca vörösebb, mint a vér és nem a tánctól. Szerelmes Alex Felucciba és hisz neki. Elfelejtette azt a pár hónapot amikor a srác fogadásból fűzte őt. Nem érdekelte. Örült és boldog volt.
Amelievel közös szobájukba érve cuccait a földre dobta ő pedig az ágyára vettette magát. Azonnal elaludt a nagy izgalomtól.
Eközben Amelie a telefonját nyomkorászta és rémesen unatkozott. Váratlanul rezegni kezdett a készülék, jelezve, hogy érkezett valami. A szőkeség kíváncsi nyitotta meg az Alextől kapott üzenetét.

4.fejezet

Aznap délután 4 óra

Egy padon ülve várta Danielt. Reméli, hogy eljön. Teljes, szívéből utálja Ameliet. De az alvás fontos! És valamikor barátnők voltak és Kath nem felejt. Így esett meg, hogy 4 óra 0 perckor a parkba üldögélt. Az egyik pillanatba még a nap fénye világított a másikba már valaki eltakarta azt. Felnézett és Daniel csillogó szemei néztek vissza rá.

- Szia - köszöntem halkan.

Feltápászkodott és átölelte. Erős karjaival úgy szorította magához mintha soha nem akarná elengedni.

- Szia - mosolygott rá. - Na mi olyan fontos K? 

- Komolyan pert indítotok Amelie Heart ellen? - tért a lány azonnal a tárgyra.

- Anyáék nem akarnak - komorodott el.

- Te erőlteted mi?

- Az öcsém volt Katharina! Neked meg a legjobb barátod! Miért nem állsz mellém? - nézett Kathre szomorúan.

- Két éve volt. Két éve Daniel! Hiányzik Rick, de megtörtént. Ha ezt az ügyet bíróságra viszed, te veszíthetsz a legtöbbet! Hidd el megértelek - simította végig a karját. - De ezt ne erőltesd. Nem éri meg.

- Mitől lesz jobb nekem ha nem teszem meg?

- Ha megtennéd, miben lenne más? Ricket nem hozza vissza. És Jenna miatt se éri meg - mondtam. - Szoktam látogatni. Nem felejtettem el. És beszélgettem vele erről. Hasonlóan vázoltam fel az esetet, csak akkor még nem tudtam, hogy mit akarsz. És - tétovázott a lány. - Azt mondta, hogy nem lenne neki jobb. Mert ő nem szeretné tudni az okot. Érted? - mondta neki.

- Rendben elfelejtem. Akkor hát, én most megyek Melanie már tuti vár. Na szia - mosolygott majd elsétált.

Katharina még hosszú percekig bámulta a srác egyre távolodó alakját. Majd erőt vett magán és visszasétált a kollégiumba. Az ebédlő felé vette az irányt. A folyosó végén beleütközött valakibe. Felnézve egy sötétkék szempárral találta magát szembe. Alex volt. Folyton-folyvást mindenhol beleütközik a fiúba.
- Bocs - mondta bunkón az említett fiú.
Katharina döbbenten bámult utána. Hisz...tegnap még kedves volt vele. Nem érti, de nem is akarja. Visszafordult és tovább haladt eredeti úti célja felé, de ismét elállták az útját.
- Szia Kath! Voltál már a könyvtárba? - vigyorgott rá Jeremy.
- Jeremy, ne most! Küldj el inkább valaki mást - mondta mogorván Katharina.
Az ebédlőbe elvette vacsoráját és csendbe, magányosan elköltötte. Utána egyenesen a szobájába indult. Magához vette a rajzfüzetét és ceruzáit. Zsebre vágott egy zseblámpát és a telefonját. A szobaajtót bevágta maga mögött és lefutott a lépcsőn. Észrevétlenül besuhant az alaksor felé vezető ajtón. Kettesével véve a lépcsőfokokat szaladt le egyenesen a táncterembe. Ott ledobálta füzetét és írószereit. Kifordult a helyiségből és tovább indult a folyosón. Felkapcsolt az elemlámpáját és elővett egy régi kulcsot az egyik meglazult deszka alól. A bal oldali ajtóhoz sietett. Kapkodva kinyitotta és besurrant rajta. Leoltotta a lámpát és felkapcsolta a szoba villanyát. A helyiségben egy szekrény álldogált, egymagába. Ahhoz sietett és kinyitotta. A szekrénybe egymás hegyén-hátán könyvek, ruhák és különféle tárgyak sorakoztak. A lány lábujjhegyre állva felnyúlt a legmagasabb polcig. Tapogatózott pár pillanatig majd egy képet emelt le onnan. Rég nem kereste fel ezt a helyet s rég nem nézett rá erre a képre. Az emlékek fájdalmasak. 

3.fejezet

Sose gondolta volna, hogy Alex Felucci megdicséri egyszer. Legalábbis önszántából. Kicsit félt tőle a lány, hogy ez is valami fogadás, de végig gondolta. Honnan tudta volna bárki is saját magán kívül, hogy itt lesz. Maga elé bámulva haladt a szobája felé. Annyira elmerült gondolataiba, hogy észre se vette a vele szembe igyekvő Ameliet. A felé csörtető lány nem lehetett rózsás hangulatába. Úgy robogott az elbambult Kath felé mint egy zabos ló. Megállt Katharina előtt és elállta az útját.
- Hol voltál? - förmed rá.
- Neked ahhoz mi közöd? - kérdezte fáradtan Kath.
- Talán csak annyi, hogy nem rég pont ugyanarról jött Alex is. Amerről te! Tehát elég valószínű, hogy találkoztatok. És még lehetségesebbnek tartom, hogy együtt voltatok! Tehát ki vele! Hol voltál? - bökte meg erőszakosan a lány mellkasát.
- Először is, ne merj bökdösni. Másodszor, a táncterembe voltam ahová engedély nélkül is mehetek. És harmadszor nem találkoztam Alexxel. Különben is miért érdekel ez téged? - válaszolt Kath idegesen.
- Hogy miért? Talán mert a barátomról van szó? - nézett a lányra gúnyosan.
Katharina pár másodpercig emésztette magába a hallottakat majd ránézett Ameliere.
- Gratulálok - szólt negédesen. - Ja, vége már az ostoba csaj összejöveteleteknek? - kérdezte a szőkeségtől.
- Igen - válaszolta felhúzott orral. - Visszamehetsz, már nem zavarsz.
Katharina megforgatta a szemét majd könnyed, légies mozgással visszatért a szobájukba. Letette cuccait és a fürdő felé vette az irányt. Lezuhanyzott és fogat mosott. Majd ágyba bújt. Azonnal elaludt.
Valamikor hajnalban azonban halk sírásra kelt. A lámpája kapcsolója után kutatva próbálta kivenni Amelie alakját. Nem sokára meg is találta. A lámpa halvány fényénél látta csak, hogy a szőkeség összekuporodva, a telefonját szorongatva ül a közös fotelükön. Tőle jött a halk zokogás. Kath belebújt papucsába és a síró lányhoz csoszogott.
- Mi baj Amelie?
- Hagyj békén - válaszolta durván amaz.
- Ameddig el nem mondod, nem. Különben se tudok a sírásod miatt aludni. Na bökd ki - unszolta.
- Emlékszel még Danielre?
Hogyne emlékezett volna. Rick bátyja. Sose felejti el a Benjamin fivéreket. Már csak az emlékei miatt se. Daniel az a fajta ember akit ha megbántanak, vagy ha hozzá közel állót bántanak, kötelességének érzi megvédeni azt. Egyféle védőösztön. Ami olykor már sok. Az öccse halálával ez az érzés felerősödött a fiúba. Mindenáron meg akarta tudni, hogy ki miatt vettette öccse kocsi elé magát. De sose jött rá. Katharina se mondta el neki. 
- Persze - válaszolta és letörölt egy könnycseppet.
- Nos, valakitől megtudta, hogy miket mondtam aznap este Ricknek. És, hogy mi volt utána. Dan pedig felhívott. Ma hajnalba, egy körül. És azt mondta - elcsuklott a lány hangja. - Hogy pert indítanak. 
Katharina csodálkozva meredt a szőke lányra. Nem így ismerte a Benjamin famíliát. Se Lukat, se Christinat. A baleset után néha-néha még átjárkált hozzájuk. És tudta, hogy a szülőket nem érdekli az ok. Csupán az, hogy Jenna jól legyen. Ugyanis a kislányt rázta meg talán a legjobban. Rick állt a kisleány szívéhez a legközelebb. Nem is mondták el neki azonnal, hogy mi történt. Csak miután a lány túl sokat kérdezősködött. 
- Mi? Hogy lehetséges ez? - kérdezte Kath. - Én úgy tudtam, hogy nem érdekli őket ez. Mondjuk igaz, két éve volt.
Amelie vörös szemekkel meredt maga elé. Hosszúnak tűnő percekig nem szólaltak meg. Aztán Amelie felállt és az ágyához vánszorgott. Lerogyott rá és abban a pillanatba el is aludt. Katharinat azonban nem hagyta nyugodni ez a gondolat. Előkapta telefonját és gépelni kezdett.
Címzett: Daniii
Muszáj találkoznunk! Sürgős. Ma 4-kor a parkba. Légyszíves gyere el!
Puszil: Kath.

2.fejezet

Amelie Heart azok közé tartozik, akiket nem érdeklik mások. Csak saját maga. Ez a múltba se volt másképp. Önző volt és nem nagyon zavarta, ha másoknak fájdalmat okoz. Sőt, kifejezetten élvezte. Elhitette az emberekkel, hogy szereti őket. Van aki bedőlt neki, és van aki nem. Katharina, egy volt azok közül akik hittek neki. Azon a bizonyos péntek délutánon változott meg azonban a hite s véleménye. Ott, akkor döbbent rá, hogy Amelie egy kétszínű, hazug, ribanc. Lenézte a lányt. Rájött, hogy okosabb ő annál, hogy siránkozzon e miatt. Nem egy barátot vesztett el. Csupán szerzett egy ellenséget. Azon a napon őt más bántotta. Nem is annyira a ,,legjobbnak" hitt barátnőjével való vita. Aznap vesztette el az egyik legfontosabb személyt az életébe, Ricket. Rick Benjamin, a legigazibb barátja volt. És talán az első szerelme is. A fiú szintén a jóképűek táborát erősítette. Mélykék szem, fekete haj, magas testalkat. Már 14 évesen igazi nőcsábász lehetett volna, de ő csak is Katharinat látta. Péntek este viszont már csak a sötétséget. Furcsa baleset. 
Rick és Katharina, Amelie születésnapi bulijára igyekezett. Az út alatt végig nevetve és egymást heccelve mentek. Az ünnepelt házához érve kicsit visszafogták magukat. Nem kérdés miért. Amelie utálja, ha az emberek nem miatta hanem mások miatt szórakoznak jól. És az ilyen eseményeken általában egyedül marad, mert mindenki barátnője és Rick köré gyűlik. Tehát, csendben, mosolyogva mentek be a házba és adták át az ajándékokat. Majd a nappaliban helyett foglalva beszélgettek. És akarva-akaratlanul szép lassan mindenki körülöttük ült. Itt eltört a mécses. Vagy felment a pumpa. Kinek, ahogy tetszik. Amelie jelenetet rendezett. Kijelentette, hogy Kath többet nem a barátnője, mert mindig tönkre teszi a napját. Kath pedig tűrte. Nem szólt vissza, csak lenéző pillantással illette Ameliet. A lány Rickkel se volt elnézőbb. Olyannal támadta a fiút ami normális esetbe se nézendő el. Ricknek volt egy húga, Jenna. Szellemi sérült volt. Nem sokan tudták, a srác nem akarta, hogy beszóljanak neki a húga miatt. Nem Jennát szégyellte, attól félt, hogy összetörik a sok sértéstől. Amelienek sikerült. Addig szidta a fiú húgát, míg annak elege nem lett. Kirohant a házból, Kath meg utána. S a lánynak olyan megrázkódásba volt része amilyen a családja halálakor volt. A szeme láttára ütötték el Ricket. Ameliet okolta érte. És e miatt nem bocsát meg neki sose. E miatt zárkózott be annyira.
Éjfél van. A kollégiumban már mindenki alszik. Kivéve két embert. Katharina az alaksori táncterembe táncol még mindig önfeledten. A titokzatos nézője pedig ugyanolyan áhítattal nézi még mindig, mint előtte. A lány elindítja a nap utolsó számát. Lindsey Stirlingtől a Shadowsot. Úgy mozog mint egy pihe. Könnyedén és lágyan. A fiú - mert egy férfiú nézi - megbabonázva lesi minden egyes mozdulatát. Szinte kábulatba esett a lány könnyű mozdulataitól és magától a lánytól. A fiú csak őt látja, mióta belépett az épületbe. Ami valljuk be régen volt.
A zene elhalkul, a lány is befejezi táncát. Összeszedi eldobott füzeteit és ceruzáit. Kikapcsolja a magnót. Leoltja a villanyokat s kilép a folyosóra. Csak a lábát nézi, nem figyel előre. A fiú rosszkor jön elő rejtekhelyéről. Egymásba ütköztek. Katharina cuccai és ő maga is a földre került. Úgyszintén a srác. Kath kíváncsian és kissé bosszúsan pillant fel, de abban a pillanatba elnyílnak ajkai. A döbbenettől levegőt se vesz. A fiú pedig fülig vörösödve állja a lány tekintetét. Egyikük se szólal meg hosszú másodpercekig, csak ülnek némán. A srác viszont észbe kap és elkezdi összeszedegetni Katharina cuccait. A lány feláll és leporolja magát. A fiú a kezébe nyomja a füzeteit és ceruzáit majd mosolyogva biccent egyet.
- Gyönyörűen táncolsz - mondja, majd kacsint egyet és elsétál.
Kath, vörösödve figyeli a távolodó alakját. Sose gondolta volna, hogy...

1.fejezet

- Katharina?
A lány mögött közvetlenül szólalt meg valaki. Ijedtébe elejtette vázlat füzetét, ami hangosan koppant a padlón. Kath hátra fordult, hogy láthassa az illetőt aki megszólította. Jeremy Bills állt mögötte. Róla csak a legjobb barátai tudnak szinte mindent. Nem számít a menők közé, de nem is nézik le. Tulajdonképpen helyes fiú. Középmagas, szőke hajú és barna szemű. A bal szemöldökétől, a szemén keresztül egészen az orra tövéig egy forradás húzódik. Soha senki nem kérdezte mi történt vele, csak elfogadták, hogy ilyen. Okos, jóravaló srác. Ám Katharina, ahogy másokkal vele se nagyon beszélget. Ezért is lepődött meg mikor meglátta a fiút. Szemöldökét felhúzva, homlokát enyhén ráncolva nézett a fiúra.
- Bocs, ha esetleg megijesztettelek - kezdi remegő hangon Jeremy. - Csak láttam, hogy itt ülsz egyedül és gondoltam jól esne egy kis társaság. Meg hát, te elég okos vagy és izé - tétovázott a fiú, - talán tudsz nekem segíteni.
- Semmi gond - szólalt meg Kath. - Gyere ülj le. Hidd el kényelmesebb úgy beszélgetni - mosolygott a lány.
- Oké. Szóval, segítenél? - nézett reménykedve a lányra, Jeremy.
- Ha tudok. Na mond, mibe lehetek szolgálatodra - válaszolt szinte rögtön Katharina.
- Két évvel ezelőtt ügyesen és persze véletlen, felgyújtottam a könyvtárat... - kezdte, de a lány azonnal a szavába vágott.
- Igen tudom. Nem kicsit akadtam ki. A rajzalbumok fele odaveszett. Egyáltalán...mit csináltál te a könyvtárba ami miatt az felgyulladt?
- Haverokkal viccelődtünk, hogy kitudja lángra lobbantani a függönyt. Mindenkinek sikerült kivéve nekem. Így hát az öngyújtót kicsit jobban ,,megnyitottam" ami következtében az a gyönyörű zöld függöny lángra kapott. Én bepánikoltam és azonnal kirohantam. A haverjaimnak meg nem jutott eszébe eloltani. Így hát a tűz terjedt...És ki lettem tiltva onnan - mondta fülig vörösödve a srác.
- Na, gratulálok értelmesek vagytok - mondta lenézően Kath. - Mi kéne onnan?
- Kilencedikes tankönyvek, az összes tantárgyból. Tudod, az idén érettségizek és az enyémek a húgomnál vannak - mondta.
- Jó, holnapra megkapod és ha lehet ezeket ne égesd el - mondta gúnyosan a lány.
Majd felkapta a vázlat füzetét és kecsesen kivonult a társalgóból. Az idő kilenc óra körül jár. A lánynak esze ágába sincs lefeküdni. Nem bírja a füle a lányos viháncolást. Legalábbis azt nem, amit Amelieék előadnak. Így amellett döntött, hogy lemegy a táncterembe. A Szt. Barbarában a modern táncot részesítik előnybe. Versenyeket nyernek és világkupákat. Nincs is velük semmi baj, de Katharina mást akar. Unja a modern táncot, ezért magányába freestyleozik. Csupán mozgás iránti szenvedélyéből. A terembe érve elindította kedvenc mixét és átadta magát a mozgásnak. Észre se vette. hogy valaki nézi őt. Csak táncolt.

Prológus

Katharina Salzburg egy átlagos, 16 éves lány. Hosszú haját oldalra fonva hordja, hatalmas zöld szemeit szemüveg mögé rejti. Úgy öltözködik, ahogy neki tetszik és nem úgy amit az aktuális trend diktál. Az osztály menő lányai le is szólják érte. Hobbijai átlagosak. Mindene a tánc és a zene. Azonban művész jellem is. Szeret olvasni és írni. Rajztudása pedig városszerte ismert. Hisz gyönyörűek voltak a képei. Kiállításra ugyan még nem ért meg, de egy-két igazi kincséért simán eljönnek messziről is.
Ő maga zárkózott. A múltja rettenetes. Szüleit és testvéreit elvesztette. Támadás érte családjukat. Katharina akkor volt 10 éves. Semmit nem értett. A támadók őt hagyták utoljára. Rossz döntés volt. A lányka harmadikos létére pici volt és fürge. Elbújt. Mire megtalálták a rendőrség bejutott a házba. Életbe maradt. Árvaházba került. Onnan pedig a Szt. Barbara Kollégium növendékei közé. Elit iskola. A tanulók többsége az eszéről híres. Kivéve Alex Felucci és bandája. Alex egy jó eszű fiú, és nagy nőcsábász. Azonban azt a tudást nem a tanulásra fordítja. Balhés. Melyik iskolába nincsenek ilyenek? Mindenhol vannak. Csak hogy a Szt. Barbarában eltűrik. Hogy miért? Oh, igen egyszerű. Az igazgató fia, George is a balhés csapat oszlopos tagja. Érthető hát.
De térjünk csak vissza Katharinahoz. Mint általános jó kislányos tulajdonság, nem kedveli Alexéket. Nem csodálom. Ki kedvelne egy ilyen semmirekellő, okos, jó képű alakot. Ugyanis Alex Felucci meglehetősen jó képű. Magas, izmos, barna hajú, sötétkék szemű srác. Mindenki megfordul utána. Legalábbis az újoncok. De Katharina ellenszenvesnek tartotta. Mindig is. Főleg azután, hogy a srác őt szemelte ki áldozatul. Fogadás volt, persze és ezt a fiú pechére a lány igenis jól tudta. Így hát kikosarazta. Főhősnőnk, pedig tovább élte megszokott, kollégista életét. És most sincs másképp. Szobájába ülve rajzolgat. Egy arcot. Amit két hete folyamatosan lát álmaiba. Senkinek nem beszél róla. Nincsenek barátai. Egy valaki volt. De már ő sincs. Senkivel nem osztja meg titkait. Talán azért, mert senkit nem érdekel. Vagy mert mindenki különcnek tartja. Amelie Heart az osztály és egybe az iskola legmenőbbe nem kedveli. Így senki más. Amelievel volt egy kis nézeteltérésük. Még anno. Attól a perctől fogva utálják egymást. De a sors kegyetlen, egy szobába kerültek. A lányos esték alkalmával Katharinát kipenderítik onnan. Szegény lány.
Este nyolc óra. A lány a kollégium társalgójába ült és rajzolt. Igen-igen, azóta leköltözött oda. Szokásos kedd. Lányeste. Szóval, csendbe ült és elmélkedett a rajza fölött. Vagy rajzolt. Ki tudja? Én se...kiesett az egyik lencsém nem látok.
- Katharina?