Nem sokkal a 4. óra után Kath és Amanda az iskola ebédlőjébe ülnek és a menzás kajába turkálnak. Csendesek. Mindketten gondolkodnak. A csöndes elmélkedésüket az asztalhoz csapódó tálca zaja törte meg. Egyszerre kapták fel a fejüket és néztek kérdőn a széles vigyorú Danielre.
- Mizujs lányok?
- Oké. Ki vagy te és mit csináltál Daniel Benjaminnal?
- Semmit, de csodálkozom, hogy te nem vigyorogsz - válaszolt.
- Miért kéne?
- Szóóval, Amanda nem mesélte el - vágott gondolkodó fejet.
- Dan! Nem mondtam el és nem is fogom. Vagyis, de majd.
- Miről beszéltek? - kérdezte Kath.
- Semmiről! - vágták rá egyszerre.
Kath egy-két másodpercig még furán nézett rájuk majd visszafordult az ebédéhez. Daniel csak maga elég bámult, de már nem vigyorgott. Amanda pedig az ebédlő túlsó oldalán ülő Jake Belivet nézte.
Jake Beliv egy elég önközpontú srác. Tulajdonképpen imádja saját magát. Ha valaki nem isteníti őt, azt rögtön elhordja mindennek. Legyen az illető lány vagy fiú. Ha nem hinné magát a világközepének, elég sokan (bár közel se annyian mint Alex esetébe) imádnák. Magas, barna hajú, barna szemű, mosolygós alak. Amanda újként ezt nem tudta, de megfogta valami a fiúba. Bambulásából Katharina szólongatása rángatta vissza a való világba.
- Kit nézel?
- Ki az a srác? - mutatott az ebédlő másik felébe.
- Ja. Vagy úgy. Ő Jake Belive. Egy önimádó majom. Szerinte ő maga a tökéletesség és eléggé a világközepének gondolja magát. Ameddig nem volt ilyen egy rendes, aranyos, jó fej srác volt. De hát...tudod mit tud tenni az emberekkel a hirtelen jött pénz és hírnév. Keress rá a neten - mondta Kath.
Látszólag Amandának akadt egy kis gondolkodni valója ezért Katharina ott hagyta őt és elsietett táncórára. Bár az első tanítási napon tanulás még nincs a tánc -és egyéb sportórák meg vannak tartva. Ahhoz, hogy jó legyél a folytonos gyakorlás és edzés elengedhetetlen.
Pár óra múlva
- Sokat késtem?
- 2 egész percet, de nem kellett volna így rohannod - mosolygott rá a fiú.
- Huh. Pedig siettem - nevetett fel a lány. - Amelien is látszott, hogy egy percig csodálkozva mered a kapkodásomra.
Dan nevetve felállt és elindult kifele. Az ajtóban megállt, hátra nézett és azt kérdezte:
- Mehetünk?
Katharina is felpattant és mosolyogva bólogatott. Dan kinyújtotta felé a kezét és kézen fogva távoztak. Villamosra szálltak. Az 5. megállónál leszálltak és átmentek a túl oldalra. Ott egy gyönyörű épület állt. Hatalmas volt. Az épületet kívülről szépen megformált szobrok díszítették. Belülről még szebb volt. Az ablakoknál bordó függönyök, úgy színt a padlót és a lépcsőt bordó szőnyeg borította. Körbe a falon képek sorakoztak. A fal és a mennyezet találkozásánál aranyozott minták sorai futottak végig. Ha fölnézett az ember a színház kupolájával találta magát szembe. Igen. Ez, a csodálatos épület a városka színháza.
Daniel és Katharina pedig pontosan idejöttek. Bemutatták jegyeiket majd bementek a nézőtérre és elfoglalták a helyüket. Ma este a Rómeó és Júlia volt fő a műsor. Eme csodálatos színdarabra jöttek el. Ők maguk se tudják, hogy ez randi vagy csak baráti találka. Van még idejük kitalálni. Van még idejük kirakni a puzzle darabkáit. És van még idejük ahhoz, hogy rájöjjenek arra amit már rég tud mindenki.
Az élet néha kegyetlen és szívtelen, de ne felejtsd el TE irányítod! A boldog perceknek élj s ne a szomorúaknak. A jelennek és ne a múltnak. Hisz a most számít.
- Semmiről! - vágták rá egyszerre.
Kath egy-két másodpercig még furán nézett rájuk majd visszafordult az ebédéhez. Daniel csak maga elég bámult, de már nem vigyorgott. Amanda pedig az ebédlő túlsó oldalán ülő Jake Belivet nézte.
Jake Beliv egy elég önközpontú srác. Tulajdonképpen imádja saját magát. Ha valaki nem isteníti őt, azt rögtön elhordja mindennek. Legyen az illető lány vagy fiú. Ha nem hinné magát a világközepének, elég sokan (bár közel se annyian mint Alex esetébe) imádnák. Magas, barna hajú, barna szemű, mosolygós alak. Amanda újként ezt nem tudta, de megfogta valami a fiúba. Bambulásából Katharina szólongatása rángatta vissza a való világba.
- Kit nézel?
- Ki az a srác? - mutatott az ebédlő másik felébe.
- Ja. Vagy úgy. Ő Jake Belive. Egy önimádó majom. Szerinte ő maga a tökéletesség és eléggé a világközepének gondolja magát. Ameddig nem volt ilyen egy rendes, aranyos, jó fej srác volt. De hát...tudod mit tud tenni az emberekkel a hirtelen jött pénz és hírnév. Keress rá a neten - mondta Kath.
Látszólag Amandának akadt egy kis gondolkodni valója ezért Katharina ott hagyta őt és elsietett táncórára. Bár az első tanítási napon tanulás még nincs a tánc -és egyéb sportórák meg vannak tartva. Ahhoz, hogy jó legyél a folytonos gyakorlás és edzés elengedhetetlen.
- Sokat késtem?
- 2 egész percet, de nem kellett volna így rohannod - mosolygott rá a fiú.
- Huh. Pedig siettem - nevetett fel a lány. - Amelien is látszott, hogy egy percig csodálkozva mered a kapkodásomra.
Dan nevetve felállt és elindult kifele. Az ajtóban megállt, hátra nézett és azt kérdezte:
- Mehetünk?
Katharina is felpattant és mosolyogva bólogatott. Dan kinyújtotta felé a kezét és kézen fogva távoztak. Villamosra szálltak. Az 5. megállónál leszálltak és átmentek a túl oldalra. Ott egy gyönyörű épület állt. Hatalmas volt. Az épületet kívülről szépen megformált szobrok díszítették. Belülről még szebb volt. Az ablakoknál bordó függönyök, úgy színt a padlót és a lépcsőt bordó szőnyeg borította. Körbe a falon képek sorakoztak. A fal és a mennyezet találkozásánál aranyozott minták sorai futottak végig. Ha fölnézett az ember a színház kupolájával találta magát szembe. Igen. Ez, a csodálatos épület a városka színháza.
Daniel és Katharina pedig pontosan idejöttek. Bemutatták jegyeiket majd bementek a nézőtérre és elfoglalták a helyüket. Ma este a Rómeó és Júlia volt fő a műsor. Eme csodálatos színdarabra jöttek el. Ők maguk se tudják, hogy ez randi vagy csak baráti találka. Van még idejük kitalálni. Van még idejük kirakni a puzzle darabkáit. És van még idejük ahhoz, hogy rájöjjenek arra amit már rég tud mindenki.
Az élet néha kegyetlen és szívtelen, de ne felejtsd el TE irányítod! A boldog perceknek élj s ne a szomorúaknak. A jelennek és ne a múltnak. Hisz a most számít.
