8. fejezet

Szeptember elseje van. Ami minden iskolaköteles fiúnak s lánynak egyet jelent. Kezdődik a tanítás! Ez alól természetesen a Szt. Barbara Gimnázium se volt kivétel. Ennek az iskolának a kollégiuma a Szt. Barbara Kollégium. Bár ez nem olyan meglepő. A nevük egyezik. Az épület 450 tanulónak biztosított lakhelyet, ellátást és persze taníttatást. Történetünk kezdetén kiderült, hogy Katharina is részese a kollégium életének. Részt vesz tánc-és rajzversenyeken. És általában meg is nyeri őket. Még sincsenek barátai az iskolán belül. Talán zárkózottsága okozhatja azt, hogy senki se beszélget vele. Pedig a lány lelke darabokba van. És ezt kizárólag barátok tudnák rendbe hozni. Ők lehetnének azok akik a bajba mellé állnának, kedves szavakkal újra összeraknák szívét és lelkét. Katharina nem érzéketlen. Csak mélyen magába tartja érzéseit. Nem engedi őket felszínre törni, maga elől is titkolja a nyilvánvalót. De mi is az? Megsebzettség. Annyit bántották, csúfolták, gúnyolódtak rajta. Miután elvesztette legjobb barátját még jobban magába fordult. És senki se értette meg. Kivéve talán Daniel. De Dan is hanyagolni kezdte egy idő után. Kathet ez is rosszul érintette. Nem vette észre, hogy mennyi fiú fordul meg utána. Hisz gyönyörű lány.
Évnyitó. Van aki utálja, van aki szereti. Katharina valahol a kettő között volt. Nem szeretet az osztálytársaival lenni, de a tánc-rajz-és történelemórákat imádta. És ez most sincs másképp. Félig izgatottan vette fel szűk fekete szoknyáját, fehér hátul csipkés blúzát és masnis magassarkúját. Hullámos haját kivételesen kiengedve hagyja. A sminkkel nem törődik. Amelienek azonban feltűnik valami. A lány boldognak látszik. Egy folytában mosolyog és tőle eltérő módon szétszórt. A szőke lánynak azonban elég alacsony az intelligencia szintje így nem pontosan érti Kath viselkedését. 
Ugyan ebben a pillanatban Daniel Benjamin is elég szétszórtan viselkedett. Nem tudta megkötni nyakkendőjét, félre gombolta az ingét és folyton belement az asztal sarkába. Húga furcsán méregette, aztán mint aki hirtelenjébe megvilágosodott, mosolyra húzta ajkait. Odament bátyjához és szorosan megölelte. Daniel, először nem értette, de boldoggá tette ha Jennát mosolyogni látja így nem gondolkozott a dolgon.
Fél hét. Gyülekeznek a diákok a gimnázium aulájába. Katharina izgatottan leste a bejárati ajtót. Mintha várt volna valakit. Így történhetett, hogy észre se vette amint orra bukik egy székbe. Pontosabban bukott volna, ha valaki el nem kapja. Igazán filmbe illő jelenet. A lány végig futtatja tekintetét a fiú izmos karján végül megállapodik a tekintet az arcán. És nem mást lát mint Danielt. A lány összeszedi lábait és a fiú nyakába veti magát. Szorosan ölelik egymást. Abban a percben a zajos aulára hirtelen csend telepszik. Mindenhonnan halk suttogás és találgatások hada hallatszik. Mikor elválnak, Katharina zavartan néz körbe.
- 5 perc múlva évnyitó, szerintem van dolgotok - intézte szavait a tömeghez. - Úgy örülök, hogy látlak.
- Én is, Kath. Én is - suttogja Daniel. - Na gyere üljünk le.
A lány mosolyogva követi a fiút. Leülnek az egyik padra és ,, érdeklődve" figyelik az igazgató beszédét. Szokásos monológ. Minden évben ugyan az. A végzős diákok már a kopaszodó férfival együtt mondták. Persze, tátogva. Az évnyitó befejeztét a Szózat jelezte. Majd mindenki tömegesen kezdett vonulni a saját terme felé, hogy végig üljék a szokásos 4 osztályfőnökit.

7. fejezet

Ahogy az iskolai szünidők nagy része ez is gyorsan elment. Legalábbis Kath úgy érezte. A nyár elején alaposan lejáratta Alex Feluccit. És ennek rendkívül örült. Azóta túl tette magát a múlt eseményein. Daniel sokat segített neki. Elfelejtette a rosszat s csak a jóra emlékezett. Ugyan a családja és Rick a szíve legmélyén még mindig hiányzik neki, de Dan bepótolja ezt az űrt. Vagyis...bepótolta, a nyár elején. Mostanság azonban Katharina keveset látja. A fiú a lány lelkének ápolása közbe megfeledkezett a barátnőjéről. Persze Melanie is az a típusú ember aki ezt nem hagyja. Így rendkívül okosan egész augusztusra betáblázta magát és barátját. Szánalmas húzásnak tartotta ezt Kath. Ő maga se érti, hogy a vörös ciklon miért tartja őt vetélytársnak. 

Délután 2 óra 14 perc, Angel Pláza

- Melanie ne csináld már! 
- Befejeztem Daniel! És tudod miért? A kis barátnőd miatt! - kiabált vissza egy magasabb hang, majd Melanie Brown vágta ki a mosdó ajtaját és kezdett el gyors tempóba a kijárat felé haladni.
- Miről beszélsz? - kérdezte a fiú, aki természetesen utolérte. 
- Nos, amióta itt vagyunk összesen 5-ször beszéltetek. Igen, számoltam. Továbbá a nyár felét vele töltötted, de azért nem szóltam. 
- Lehet, hogy én vagyok hülye, de nem értem a problémád.
- Akkor figyelj, elmagyarázom - mondta lenézően a fiúnak. - A fél nyarat vele töltötted, lelki segély céljából. Ez eddig oké, végül is egy régi barát. De az, hogy az együtt töltött napunk alatt is zavar az már sok. Mert tudta, hogy ezt a hónapot egymásra szánjuk. És...eddig mindig felhívott, valamiért - mondta és az utolsó szónál gúnyossá vált a hangja. - És tudod, amikor találkozunk vele mindig úgy néz rád. Látszik rajta, hogy szeret, csak nem barátként - és mint egy végszóra megjelenik Matt.
Nost Mattről csak annyit, hogy Melanie legjobb ,,barátja". Legalább is azt állítják, hogy soha nem volt és nem is lesz köztük semmi. Ám de az én mindent látó szemeimet nem kerülik el a titkos légyottokat.  És hiába szépítenénk...Melanie az aki megérdemelné, hogy dobják.
- Szia szépség - köszönti a meglepett lányt egy puszival. - Csá haver. Mit keresel itt?
- Ő, bármilyen érdekes is... a barátnőmmel jöttem mozizni.
- Kathtel? És ő hol van? - kérdezi a srác miközben átöleli Mel derekát.
- Miről beszélsz? És értem én, hogy barátok vagytok, de ne ölelgesd már úgy a barátnőmet mintha járnátok vagy valami - válaszol Daniel valamivel ingerültebben.
- Ne szívass Mel! Nem mondtad el neki? - néz Matt a lányra aki válaszul megrázza a fejét. - Akkor majd én. Daniel, haver, ha még nem tűnt volna fel köztem és Melanie közt ez már rég nem barátság. Nem tudom mikor akart veled szakítani, bár úgy gyanítom, hogy most. Szóval, Mel.
- Ne haragudj Da...
- Hagyjad szívem - szól gúnyosan az érintett. - Amekkora ribanc vagy drágám, megérdemled, hogy én szakítsak veled. Szóval, szabad vagy és én is. Felemelő érzés. Sziasztok!